2008. január 7., hétfő
versek
Na ott tartunk a beszéddel, ha nem lennének azok a fránya mássalhangzók amik megkeserítik Dia hétköznapjait, akkor nagyon sok verset tudna mondani , énekelni. Igazából mond és énekel szorgalmasan, fel is ismerhető amit épp dalol. De messze nem az igazi még, de nagyon aranyos. Pont most mondta fel a kameránk a szolgálatot amikor ezeket a verseléseket el lehetne tenni az utókornak. Mert ha mégiscsak előjönnek azok a mássalhangzók akkor a feledés homályába vésznek. Kár lenne! Kéri a folyamatos beszédet, verselést, nem hagy egy percnyi csendet sem maga körül, talán ráérzett a hallás örömére. Sétáltunk ma haza a boltból épp nem jött autó egy sem és többnapi hideg idő után napsütéses szép délelőttünk volt. Szóval séta haza és a nagy csendben nagyon aranyos madárcsicsergést lehetett hallani szépet, dallamosat. Az én kislányom lecövekelt ott ahol volt és nem mozdult amíg trillázott a madárka és csak mosolygott édesen. Ezek a pillanatok biztos örökre megmaradnak bennem. Nem sima hangfelismerés volt mint a kutya ugatása hanem a hang szépsége is megragadta kicsi figyelmét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése