Ma az oviban a Lurkó alapítvány három lánykája arcfestős délutánt tartott. A félnaposoknak fél3-ra kellett visszamenni. Dia félénken ment be az oviba nem igazán értette miért is megyünk kétszer egy nap. Nagycsoportosok termében telepedtek le a lányok. Dia olyan óvatosan félve ment be abba a csoportba mintha valami különleges misztikus dolog lenne ott. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy nosza, induljon már be. Kérdi, tőle az egyik lányka mit kérsz az arcodra? Dia halkan, suttogva alig érthetően mondja: ……… - no, kitaláltátok kedves család? Igen-igen csigabigát:) hmm, úgy látszik nem nőjük ki ezt. Amikor mindenki elkészült Teri néni betette a zene cd-t és kezdődhetett a tánc az arcfestés örömére. Én kislányom a rengeteg cica, pillangó, kutya, pók, tigris és kígyó között a szolid kis csigájával. De közben meg örültem, hogy egyéniség és nem állt be a sorba. Pedig a lányka rá akarta beszélni a pillangóra, volt belőle vagy15.
